Tisztelt Magyarország!
23 évesen, 2002 December 2-án álltam először munkába. Mindvégig a magánszférában dolgoztam. A kezdőfizetésem bruttó 120,000 Ft volt. Az elmúlt hét év során keletkezett munkajövedelmem után az alábbi adókat, és járulékokat fizettem meg: 7.331.172 Ft személyi jövedelem adó, 2.091.757 Ft magánnyugdíjpénztári tagdíj, 248.341 Ft társadalombiztosítási járulék, 1.393.037 Ft egészségbiztosítási járulék, 343.891 Ft munkavállalói járulék. Ez összesen 11,408,198 Ft, azaz tizenegymilliónégyszáznyolcezerszázkilencvennyolc forint. Normális ez?
Ebből a pénzből vehettem volna magamnak egy szép kis lakást is akár. De ebben az országban mindenki azt szeretné, hogy bankhitelt vegyek fel. Így hogy az állam sikeresen elvont tőlem ennyi jövedelmet, valószínűleg előbb-utóbb rá is kényszerülök majd. Fogalmam sincs, hogy azt a pénzt, amit az állam 2000 óta a lakáshitelek támogatására költött, miért nem lehetett volna egyszerűen eleve az embereknél hagyni, hogy ne is kényszerüljenek soha hitel felvételére.
Üzenem a mindenkori kormánynak: a jelenlegi adórendszer maximum a 100% elvonáshoz képest versenyképes. A szuperbruttósítás következtében 2.9%-al csökken az elvonás mértéke a számomra, ez édeskevés. Így még mindig nem sikerült visszajutni az adóemelések előtti 2005-ös adóterhelési szintre, amit már akkor is sokalltam.
Üzenem a mindenkori pénzügyminiszternek: törölje le a vigyort az arcáról amikor azt nyilatkozza, hogy milyen jó nekünk, hogy a várt 2009-es 3,8%-os GDP arányos hiány végül csak 3,6%-os lett. Ha jól értem így annak kellene örülnöm, hogy csupán újabb 1,000 Mrd Ft-al nőtt az eladósodottság, és nem többel. Majd akkor tessék örülni, ha ennyi lesz a többlet mértéke. Máskülönben hogyan fogjuk leküzdeni az adósságunkat? Odaadjuk majd a cicának, hogy vigye el?
Üzenem a közszférában dolgozóknak: ha egy okmányiroda 13:30-kor bezár, akkor nem kéne azon panaszkodni, hogy meg lehet vakulni a sok munkától. Menjenek el a magánszférába dolgozni egy kis időre, ott majd megtudják milyen megdolgozni a 13. havi fizetésért. Na persze nem a sajátjukért, hanem a közszféra alanyi előjogon járó 13. havi fizetéséért. Mert ugye nekik jár.
Üzenem a nyugdíjasoknak: nyugdíjat az adott évben abból a nyugdíjjárulékból lehet fizetni, amit az adott évben a dolgozóktól levonnak. A kettő nem igazán van arányban jelenleg. Tudomásom szerint több száz milliárd Ft-al többet költünk nyugdíjra egy adott évben, mint amennyi bevételünk nyugdíjjárulékból összejön. A különbséget euro alapú hitelből finanszírozzuk, szép kilátás. Én azzal a biztos tudattal megyek munkába minden reggel, hogy kizárt hogy én valaha nyugdíjat kapjak, mert vagy 120 év lesz addigra a nyugdíjkorhatár, vagy csak simán eltörlik és ebből a megtakarításból fogják visszafizetni a 193. IMF hitel aktuális részletének a felét. Mert annyira futja majd. Szóval szép dolog a 13. havi nyugdíj, de még a 12. haviért is sürgősen találni kéne még kb. 1 millió őrültet, aki hajlandó legálisan dolgozni velem együtt 53%-os szja+járulék terhelés mellett. Na ez az 53% csökkent most nekem 2,9%-al január 1.-től. Már túl vagyok az első sokkon, amit az okozott, hogy hirtelenjében nem is tudtam eldönteni, hogy mire fogom ezt a rengeteg pénzt elkölteni.
Üzenem a sztrájkolóknak: miből gondolják, hogy az általuk el nem végzett munka ellenértékét is hajlandó vagyok helyettük megkeresni és leadózni?
Üzenem mindenkinek innen a jövedelemtermelő végekről: a türelmem véges, és nem szeretem, ha hülyének néznek. Ebben az országban mindenkinek jár egy zsák pénz, csak annak nem, aki megkereste. Hamarosan egy hangos puffanást fognak hallani. Ez az ajtó lesz, amit jól bevágok magam után egy szép napon. Elmegyek Alaszkába, és abból fogok élni, hogy fürdőruhákat árulok. Nem sokkal őrültebb ötlet, mint maradni. Aki meg itthon maradt, vegyen fel nemzetközi segélyszervezetektől hitelt, mert a következő 7 évben tőlem hiába várják majd az esedékes 11 millás részletet. Aztán ami van, azt osszák be, ahogy tudják. Mert hogy dolgozni senki nem akar majd helyettem, abban biztos vagyok.
Vas Attila Antal
jövedelemtermelő
